Adalék a normalitás fogalmához a magyar gyógypedagógiai tradícióban

Zászkaliczky Péter

Abstract


Kulcsszavak: gyógypedagógiai elméletalkotás, normalitás határai, fogyatékosság 

A gyógypedagógia elméletalkotásának hagyományos kulcskérdése arra irányul, milyen szinten és milyen kontextusban igyekszik megragadni és definiálni azokat a különbözőségeket, melyekkel mindennapos gyakorlata során szembesül: vannak személyek – gyerekek, fiatalok, felnőttek –, akik valamilyen vonatkozásban másként fejlődnek, másként tanulnak, másként funkcionálnak, másként viselkednek, mint a többiek. A gyógypedagógia tradíciója erre a kérdésre hosszú időn keresztül a valamely értelemben vett normalitás
határainak megrajzolásával válaszolt, melyre alapozva aztán értelmezni tudta az ettől való eltéréseket és megalkothatta a fogyatékosság fogalmát.

Addition to the concept of normality in the Hungarian tradition of special education

Keywords: theoretical background of special needs education, limits of normality, disability

The traditional key-question of the theoretical background of special needs education is about in what level and in which context are the dissimilarities tend to be defined and captured. These are the diversities which we face during the everyday routine: there are people – children, youth, adults -- , who develop differently in a sort of aspect, they learn disparately, they function disparately, they behave different than others. The tradition of special needs education answered that question by a long time with the drawing of the limits of normality, which became the base wherethrough they could interpret the differences and create the idea of disability.


Full Text:

PDF

Refbacks

  • There are currently no refbacks.




Copyright (c) 2017 Pedagógiatörténeti Szemle